"Kérdezz meg bárkit, hogy tudja-e a nevem.
És kérdezz meg bárkit, hogy mit érek el vele.
Kérdezz meg bárkit, hogy mit gondol rólam.
És kérdezd meg tőle, hogy voltunk-e már jóban.
Kérdezd meg azt is,hogy ittunk-e már együtt,
Vagy valahogy az agyunkat együtt takarékra tettük.
Kérdezd meg tőle, hogy tudom-e mi a munka."

Már régen akartam írni, szinte minden hónapban párszor eszembe jutott, hogy írni kellene már blogra valamit, életjeleket adni, hogy "Jé! Én még élek!", de vagy lusta voltam, vagy nem volt kedvem, vagy időm nem volt rá, vagy akármi. De most erőt vettem magamon, minden meg van ahhoz, hogy pötyögjek valamit ide, hogy megmutassam itt vagyok, élek és virulok.

Legutóbb 2014. elején jelentkeztem, akkor sem sok mindent írtam. Úgy terveztem, majd a következő bejegyzésben beszámolok mindenről. Így 2015. év végére, vagy vége felé, már eljutottam azért oda, hogy meg is tegyem.

2014-ben elvégeztem egy tanfolyamot, megismertem rengeteg embert ott, kötöttem barátságokat, kijöttem mindenkivel, de nagyon nem voltak maradandók, mert ahogy már korábban rájöttem, nálam a barátságok addig maradnak tartósak és "közeliek", ha találkozunk is néha napján, vagy csinálunk együtt valamit, mert amúgy valamiért meghal az érdeklődés a másik iránt, mert leginkább azokra figyelünk oda, akik szinte a mindennapjainkban szerepelnek, ritka az, hogy ha valaki évente 1-2 alkalommal találkozol és rendszeresen tartod vele a kapcsolatot. Közben "szereztem" egy barátnőt és már lassan 1 éve vagyunk együtt, ami nálam nagy szó, mert akik olvasták régen a blogomat tudják milyen szerencsétlen voltam/vagyok a nőkkel a kapcsolatban, na meg, hogy milyen birka is voltam egyes ügyekben. A régi énemnek biztos nem tetszene a mostani énem, de a mostaninak sem tetszik a régi, ahogy olvasgattam a bejegyzéseket, szóval utáljuk egymást, hogy így fejezzem ki magam.

A 2015-ös év számomra nem olyan rossz, de nem is olyan jó. Persze még hátra van belőle, szóval összegezni nem nagyon lehetne még a dolgokat. Májusban például elkezdtem dolgozni a vásárosnaményi Mol kúton, mint töltőállomás kezelő, egyszerűsítve benzinkútas, emelett még vállaltam hétvégi gondozást is, illetve járok szabadidőmben napszámba is, így azért keresek már annyit, hogy jó legyen, de azért valljuk be, lehetne sokkal több is, de ne legyünk telhetetlenek. A munkahely nem rossz, csak rengeteg mindenre kell figyelni, nagy a felelősség rajtunk, amiért nem fizetnek meg minket rendesen szerintem, hiszen egy valamit elrontunk és akkor akár pár száz forintól millós nagyságrendű mértékben fizethetünk, ami azért nem kellemes. A baj ott kezdődik, hogy rendesen le vagyunk terhelve, szóval nagy a hibázási lehetőség is. Szerencsémre apróbb dolgokat felejtek el a nagy hajtásban, így például a minap egy kávé árát kellett kifizetnem, mert elfelejtettem lekaparni a kávégép lehajtókáját belül a fehérítőnél. De például szombaton meg körül-belül 2 millió forint ment át a kezem alatt és ott meg örülök, hogy nem volt semmi gubanc. A gondozás is remek, türhető, jó pénz hozzá mérten kevesebb munkával, szóval ez felemelő, bár elvileg ez a munka csak decemberig lesz, szóval ki akarom élvezni minden pillanatát, míg lehet. A napszámos munka meg bármi lehet, almaszedés, gallykaparás, metszés, locsolás, ültetés, akármi. Azért is megfizetnek mondhatni és van egy kis zsebpénz is belőle. Most például egy karórát szeretnék venni, de ezt az almaszedésből akarnám finanszírozni. A számlámhoz nem akarok nagyon nyúlkálni, mert szeretnék jövőre egy autót venni, ami legalább 10 évet kibír alattam, szóval nem akarnék 10 évnél idősebb autót venni és olyat sem, amiben rengeteg a kilométer.

A munka mellett a szórakozás sem árt. A nyáron sokat voltam discozni, sokszor lenéztünk csak úgy, összejártunk uncsimékkal. A régi brigáddal már nem nagyon tartom a kapcsolatot, nem igazán érdeklődünk egymás iránt. Próbálkoztam, de nem nagyon ment. Gabival szoktam egyedül beszélgetni, ha ő is fent van, meg én is, akkor egymásra szoktunk irkálni, hogy na mi a helyzet a másikkal. Összejárni se nagyon szoktunk Jociékkal, ha mennek is mozizni általában szólni se szólnak, szóval ha még jó is lenne az időpont nem tudok róla. De szarni bele. Szóval elmondhatom azért magamról, hogy 24 évesen itt vagyok családon kívül 0 baráttal, akikkel találkozok meg beszélgetek. Annyira nem zavar, csak néha azért jó lenne 1-2 haver. Igaz, rajtam múlik az egész, hiszen lehet barátságokat kötni, csak tenni is kell érte. Csak sokszor úgy vagyok vele minek az. Amúgy nem rossz az életem, csak ez az év ilyen monoton a számomra, de próbálok majd változtatni rajta. :)

A barátnőmről majd a következő bejegyzésben írok, mert hosszú történet az egész.

További szép napot minden olvasómnak, ha van! Majd jelentkezem.